A millenniumi záró ünnepségsorozat alkalmával került a székely szobába az a faóra, melyet Székely Albert józseffalvi ezermester készített 1943-ban. A mester régi órákat javítgatva tanulta ki az ácsmesterség mellett az órák szerkezetét. Ezután már valóra válthatta álmát, hogy egy 2 méter magas “szalonórát” készítsen. Három ilyen óra készült, melyből a tájházban található időrendben a harmadik darab. A korabeli Filmhíradó is beszámolt a szabadkai vásáron bemutatott óráról. Nem készült el teljesen, a külső faragások félbemaradtak, de az óraszerkezet működött. A második világháború eseményei kapcsán az óra Szegeden egy katolikus plébánosnál kötött ki. Innen került a szegedi múzeumhoz, ahol a pincében raktározták. Az évtizedek alatt állapota sokat romlott, megrongálódott. Feliratának egy részét levésték – rendszer-idegennek nyilvánult a kormányzó Horthy Miklósra való hivatkozása miatt. Időközben Székely Albert sem volt olyan helyzetben, hogy tehetett volna valamit az óráért.
Péter András Bátaszéki asztalos mester vállalta a felújítást, bár már nem sikerült működőképes állapotba hoznia. A bátaszéki székelység magáénak érzi, hiszen jelképezi számukra az egykori otthont, a sorsközösséget.
A tájház látogatóinak egyik kedvence az óra, nagy népszerűségnek örvend mind sorsa, mind művészi értéke miatt.