Felvidéki magyarok
A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény értelmében 1947 májusától 1948 őszéig felvidéki magyarokat telepítettek Bátaszékre. Egy újabb népcsoport, amely kárvallottja a háború utórezgéseinek és szenvedő megélője az 1945-48 között végbemenő nagy népességcserének.
A gyakran több vagonnyi mezőgazdasági géppel, bútorral és egyéb ingóságokkal érkező felvidékiek 16 magyarok lakta (ma Szlovákiához tartozó) településről kerültek Bátaszékre – többségük Nagysallóról (88 család), Szencről (23 család),Negyedből (11 család), Udvardról (20 család) és Kismányáról (15 család).
Ezt a szobát ők rendezték be megőrzött bútoraikkal, használati tárgyaikkal, textíliáikkal, kézimunkáikkal. Gyűjteményünkben egy helyiségben kaptak helyet a konyha és szoba berendezési tárgyai.
A kiállítás elsősorban Nagysallóból, Negyedből és Udvardról áttelepített családok felajánlott tárgyaiból alakult ki.
Gazdaság és munka
A felvidékiek mezőgazdasági gépei, eszközei az istállóban és a gazdasági udvarban berendezett közös kiállításban tekinthetők meg. Korszerű agrárkultúrájuk mellett a felvidékiek olyan értelmiségi és iparos családokkal is gazdagították Bátaszéket, amelynek beilleszkedésük után köztiszteletet és vezető pozíciókat vívtak ki maguknak.
Viseletek
A későbbi idők ünneplő ruháit szövetekből majd brokátselymekből készítették. A ruhák díszét elsősorban szabásuk adja, diszkrét csipkedíszítést használtak. A nyári rövid ujjú blúzokat mellénnyel viselték, e blúzok ujját pántlikával díszítették. A férfi ünneplős viselet az ablak előtt álló bábun látható. Ősszel, télen az asszonyok is csizmát viseltek.
Ruhásláda
Az ajtó mögötti ruhásládában kézzel szőtt, vászon ingek és gatyák kaptak helyet. E ruhásláda gyűjteményünk legrégibb bútordarabja.
Ágyak
Az ágyon egyszerre régebbi és újabb időkből származó díszes ágynemű látható. A régi, keskeny, szövött díszítésű párnákat a háziasszonyok maguk szőtték. Itt is a vetett ágy a család vagyoni helyzetének kifejezője volt.
Vizes pad és mosdó
A teljes konyhai berendezéshez tartozott a „vizes pad”, melyen szép zománcos vödrökben vagy kannákban tartották a kútról hozott vizet. Ugyanígy a konyhában állt a mosdó is (sajnos a helyszűke miatt nem tudtuk e tárgyakat kiállítani). A mosdó felett díszes törölköző tartó volt, szép hímzett törölközővel – itt a folyosó felőli ajtó jobb oldalán látható. Mindennapi használatra egyszerű vászontörölközőt készítettek (az ajtó bal oldalán látható néhány darab).
Konyhai eszközök
A nagysallói konyhában jellegzetes a sarokpad (itt a helyszűke miatt csak egyik oldalát tudtuk elhelyezni), az asztal fölött a falon tükör, melyet díszes tányérokkal raktak körbe.
A konyhai eszközöket – tálakat, edényeket, csészéket, tányérokat stb. – az un. „telázs”-on helyezték el, mint itt az ajtó jobb oldalán látható. A tejet cserépköcsögben „kecsegében” altatták, a „sziva” lekvárt szintén nagyobb mázas cserépedényekben tették el a kamrába. A telázs előtt állnak a vaj köpülésére és a különböző fűszerek megtörésére szolgáló fából készült edények.
A felvidékiek az itt élő németekhez hasonlóan fejlett, jól gépesített mezőgazdasággal rendelkeztek. Jellemző volt életmódjukra, hogy nagyobb hangsúlyt fektettek a gazdálkodással kapcsolatos teendőkre, mint lakóépületeik berendezésére, díszítésére. Bútoraik, használati tárgyaik elsősorban a célszerűséget szolgálták, kézimunkáik egyszerűbbek, kevésbé színesek, nem úgy, mint a szomszéd szobában a székely kézimunkák.
Gyakran előfordult, hogy az ügyesebb kezű parasztemberek téli időben maguk készítették bútoraikat, egyszerűbb konyhai eszközöket, munkaeszközöket. Ilyen pl. a sarokban található gyermek járóka és az asztal előtt álló esztergált támlájú szék.
