ISTÁLLÓ
A házhoz közvetlenül csatlakozik az azt lezáró istálló épülete. Az istállóban és a hátsó udvarban mezőgazdasági gépek, eszközök, szerszámok, a szőlőfeldolgozás, a disznóvágás, az asztalos mesterség munkaeszközei kaptak helyet.
Az istállóban kaptak helyet a mezőgazdasági gépek, eszközök, szerszámok.
A tájház gazdasági udvarán a régi, kukorica tárolására használt un. góré alatti fészerben valamint az istállóban számos mezőgazdasági gép és eszköz várja a látogatókat. Kézzel hajtható kukorica-morzsolók, magtisztító berendezések, termény-darálók mellett szekér, ló-vontatású ekék, rendsodró, boronák tekinthetők meg. Az istállóban a cséphadarótól az egérfogón keresztül a disznóvágási fateknőig számos használati tárgy található.
A régi paraszti világban a gazdaembereknek a legnagyobb értéket az állatok jelentették. A lovakat vagy a teheneket értékükhöz mérten néha jobb körülmények között tartották, mint ahogyan maguk éltek. A lakóházak épülhettek vályogból, de az istállók többnyire téglából készültek. Bátaszéken – ahol az iparosság az átlagnál magasabb színvonalú volt – a jászol nem fenyődeszkából készült, hanem öntött beton volt. A lejtősre kiképezett padozat, valamint középütt a hátsó udvar felé lejtő aljzat mind azt szolgálta, hogy az állatok ne tocsogjanak a trágyában, trágyalében, hanem az minél hamarabb eltakarítható legyen.
Jól felszerelt paraszti gazdaságot jellemez a Tájházban található sokféle kéziszerszám. A kukorica morzsoló, daráló alapvető volt az állati takarmányozásban, ahogyan az érdekes alakú széna- vagy szalmavágó, amely arra szolgált, hogy nagy kazlakból minél kisebb szemeteléssel, veszteséggel vágjanak ki szükséges mennyiséget. A gabonatermelés minden parasztcsaládban külön történt, azonban a cséplést már csak tehetős – cséplőgéppel rendelkező – gazdák vállaltak.
A búza, árpa és zab értéke nagy volt, ezért a cséplés után azt a gazdák nevükkel ellátott zsákokba fogták fel, ügyelve arra, hogy el ne keveredjen. Ugyanezt a célt szolgálták a névre szóló zsákok akkor is, amikor a malomba vitték a búzát őröltetni. A zsákok szövése, varrása a család feladata volt a maguk termelte kenderből, amelyet áztatás és szárítás után megtörtek előbb durván, majd a tilolóval, hogy eltávolítsák a szálakból a fás részeket, a pozdorját. Az így kapott durva szálakat a gerebenen megfésülték. A kapott szösz fonásra várt. A guzsaly és az orsó volt a fonás két eszköze, amelyek segítségével. a rokka már modernebb formában tette lehetővé a kenderkóc fonallá alakítását. Ebből a fonalból szőtték a durvább zsák- vagy ponyvaszöveteket, vagy a mosott változatból a paraszti ruházatnak való finom szöveteket.
A Tájház istállójában több olyan eszköz is ki van állítva, amely nélkülözhetetlen eszköze volt egy parasztháznak. Az egérfogótól kezdve, egészen a lószerszámok javítását segítő egyedi szorító alkalmatosságig. Kapa, kasza, cséphadaró és más kéziszerszám is megtalálható itt, amelyek nélkülözhetetlenek voltak egy paraszti gazdaságban. A disznóöléskor használt forrázóteknő, a kasza kalapálásának üllője, és még sorolni lehetne mindazt amire egy parasztcsaládnak szüksége volt a mindennapokban.
