Bátaszék

A városközpontban áll az a Szentháromság szobor, melyet 1794-ben emeltettek a bátaszéki hívek, amint az oltárlap alatti felirat is mutatja:

“Ezt az oltárt felajánlásként emeltette neked legszentebb háromság, Atya, Fiú és Szentlélek, háromszemélyű Egyisten, Bátaszék lakossága.”

Bobok Pál bátaszéki plébános idején épült, s a kompozíció felépítése egyértelművé teszi, hogy pestis vagy más járvány idején emelték fogadalomból. A vidéki szoborkompozíciókon messze felülemelkedő, művészi munka tiszta klasszicista stílusban készült. Az oszlop tetején a Szentháromság, lábánál a szeplőtelenül fogantatott Szűz szobra áll. Érdekes az oszlop művészi megformálása. A rajta lévő ábrázolásokból Szent Sebestyén, Rókus és Rozália a pestisre emlékeztet, Szent Flórián a tűzvész, Szent Vendel a jószág oltalmazója, Szent Donát a szőlőhegyek védője, míg Nepomuki Szent János az emberi tisztesség, a békés polgári együttélés szimbolikus kifejezője. Az oszlop négy oldalán négy félember nagyságú szobor Szent Sebestyént, Rókust, Vendelt és Flóriánt ábrázolja.

A szobrok alatt relief díszítés húzódik körbe. Az első az oltár fölött látható, s a keresztre feszítést jeleníti meg. Krisztus a kereszten függ, a kereszt lábánál Mária Magdolna térdelő, Szent János és a Szűz álló alakja látható. A nyugati oldalon sírbolt-szerű üregben fekvő nőalak, Palermói Szent Rozália, fején rózsakoszorú, jobb kezében kereszt, bal karjával koponyára támaszkodik. A bolthajtás felett két kerubfej látható. A déli oldal képén felhőből házcsoportra villám csap le. A házak mellet római katona, Szent Donát áll, jobb kezében pálmaággal, s a felhők mögül fénysugarak hullanak a szent fejére. Jégverés, villámcsapás elleni patrónus, különösen bortermelő vidékeken tisztelik. A keleti oldalon lévő dombormű Nepomuki Szent János vértanúságát ábrázolja. Egy kőhíd alatt a folyóban fekszik a Szent teteme, kezében keresztet tart. A híd felett felhőben az Isten dicsőségének jelképe látható.

A 18. század közepén a törökök által lerombolt középkori apátsági templom maradványaira épült barokk templom a 19. század végére olyan rossz állapotba került, hogy szükségessé vált egy új templom felépítése.

Az impozáns méretű és szépségű templom felszentelésére 1903-ban került sor. A templom neogótikus stílusban épült három hajóval, keresztházzal, tágas szentéllyel, északi oldalán kápolnával, a délin sekrestyével. Külső hosszúsága 62,28 m, szélessége 21,9 m. A kereszthajó hossza 31,9 m, a szentélyé 14,5 m. A főhajó magassága 15,8 m, a mellékhajóké 7,6 m. A torony 82,45 m magas, s 50 m magasságban, ahol a sisak kezdődik 32 mázsás kövek vannak elhelyezve. Építéséhez 2,5 millió közönséges és félmillió darab Eszterházi-féle falburkoló téglát használtak fel.

A templom stílszerű festését Blaskovits Bátori Mihály szabadkai festőművész műhelye végezte. A szépen faragott padok, székek, gyóntatószékek, térdeplők German Ferenc pécsi műasztalos műhelyéből kerültek ki, s darabonként is az asztalosipar remekei. Az oltárak, a szószék és az orgona homlokzata Leivisch Róbert szombathelyi oltárépítő műhelyében készültek.

Külön figyelmet érdemel a templom orgonája, melyet a pécsi Angster cég készített. 2200 síp alkotja, melyek közül a legnagyobbak 10 m magasak, míg a legkisebbek fél hüvelyk nagyságúak, összsúlya 100 mázsa.

A vidék történetében igazi fordulópontot jelentett 1142, amikor az alsó-ausztriai Heiligenkreuzból ideérkező ciszterci szerzetesek itt, ezen a mocsaraktól övezett helyen megalapítják az első ciszterci apátságot, Cikádort. A török kiűzése után 1718-ban kezdődött el a németek betelepítése, akik háromévi adómentességet kaptak, s helyreállították nekik a középkori templom szentélyét.
A városközpontban régészeti kutatás tárta fel Magyarország első ciszterci apátsága, Cikádor templomának maradványait, amelyből 2001-ben romkertet alakítottak ki.

A cikádori, más néven széki ciszterci apátságot, Magyarország első, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságát 1142-ben alapította II. Géza király. A monostor virágzó életét a tatárjárás 1242-ben átmenetileg megakasztotta. A pusztítás igen nagy lehetett. A tatárok kivonulása után a monostort nyilván annyira rendbe hozták, hogy lakni lehessen benne, a templomot, vagy bizonyos részét istentisztelet céljára ideiglenesen helyreállították. Mátyás király 1478 körül az apátságot birtokaival együtt egyesítette a szomszédos, ugyancsak királyi alapítású bátai bencés apátsággal. Az I. Ferdinánd király által a területre emeltetett palánkot (földerődítmény) Ibrahim török pasa 1529-ben megostromolta és elfoglalása után lerombolta. Nemsokára újjáépítették a törökök, akik ezután 150 évig ültek a bátaszéki palánkvárban.

A romkert a második építési fázisban kialakított keresztházas templom alapjait mutatja be, az 1350-es átépítés padlószintjén, megtartva a szentélylépcsőket, bemutatva a főoltárt és a keresztházi kápolnák két-két oltárát.