A paraszti gazdálkodásnak természetes velejárója volt a szőlőművelés, és a saját fogyasztásra történő bor előállítása. A szőlő feldolgozásának, a bor tárolásának legfontosabb eszközei voltak a fából készült edények, amelyek gyártását – a nem kevés – helyi kádármester végezte. Az 1950-es évek elején az iparosokra is rákényszerített „szövetkezetesítés” is jelzi a kádárok nagy számát Bátaszéken, mert belőlük alakult a „Kádár Kisipari Termelő Szövetkezet”.
A Tájház pincéjében olyan, az általuk készített eszközök láthatók, amelyek régebben – több helyütt még ma is – a borfeldolgozás eszközei voltak. Ők készítették a különféle méretű hordókat, erjesztő kádakat, a szüret alkalmával a szőlő lehordására szolgáló puttonyokat. Szintén az ő eszközeiket használták a borok fejtésekor a gazdák, amikor a kétfülű fa sajtárban, vagy az egyfülű kisebb – fickónak csúfolt – edényben felfogták a bort. De a hordók töltésekor is fa tölcsért használtak, aminek tőtike volt a neve, vagy a hordó kiürítésekor is alacsony fakádat használtak, aminek kármentő a neve.
Kádár Kisipari Termelő Szövetkezet
